14. Türelem-kór-kép(telenség)

Ma, pakolgatás közben a semmiből rám tört, és teljesen maga alá gyűrt a selyemfestés hiánya. Olyan érzés, mintha már ezer éve nem feszítettem volna ki a hófehér, nemes anyagot, nem ragadtam volna ecsetet, nem matattam, kutakodtam volna izgatottan a festékes üvegek között. És miért érzek így? Hát, mert már ezer éve nem…

“14. Türelem-kór-kép(telenség)” olvasásának folytatása

12. Két világ között

Nem tudjuk meddig leszünk még itt, Remeteszőlősön, nem rajtunk múlik, bankra (hitelfolyósításra) várunk az új tulajdonosokkal együtt. Addig sem ülünk tétlenül, hiszen amint megérkezett a pénz, át kell majd adnunk a házat, kiürítve, takarítva, és azért van még mit kifelé mozdítani innen ahhoz, hogy birtokba vehessék.

“12. Két világ között” olvasásának folytatása

11. Macséta? Minek?!

Múlt héten írtam, miután alaposan szemrevételeztük a házat és környékét: „Szerintem minimum macséta kell ide, Béla szerint dehogy, egyáltalán nem durva a helyzet, „kihuzigálom seperc alatt kézzel”.” (8. bejegyzés)

“11. Macséta? Minek?!” olvasásának folytatása

10. Fel a házhoz és vissza

Miután pénteken megkaptuk a kulcsot, bepakoltuk a motyónkat, méricskéltünk, felfedeztünk, ábrándoztunk, tervezgettünk a kis házunkban és a ‘birtokon’. Lesz melónk bőven. Látjuk. És ez is dejóóó… eléggé örülünk. 🙂

“10. Fel a házhoz és vissza” olvasásának folytatása

9. Azok a “véletlenek”…

Tegnap volt a nagy nap: aláírtuk a szerződést. Holnap talán kulcsot is kapunk, birtokba vehetjük a „finca”-t, és hogy mi mindenestül, az majd kiderül. Ott, benne. Hát, itt tartunk most. Óriási boldogság számunkra, ám teljességében azért még felfoghatatlan mindez.

“9. Azok a “véletlenek”…” olvasásának folytatása

8. Ez azért félelmetes

Holnap délelőtt találkozónk van Jalon-ban. Megyünk az ingatlanossal a jegyzőhöz, hogy lefoglaljuk a kiválasztott házat. És egy pöttyet megijedtem. (Én… Béla nem. Legalábbis azt mondja. Elhiszem.)

“8. Ez azért félelmetes” olvasásának folytatása

7. “Noproblem”

Van abban valami különleges, hogy nem nyaralni jöttünk két hétre, hanem házat találni, otthont teremteni – szó szerint belezuttyantunk a helyi ÉLETbe. Mint gyerekkoromban a fémcsúszda tetejéről a homokozóba, kábé olyan sebességgel.

“7. “Noproblem”” olvasásának folytatása

5. Indulásra kész(ülődés)

Amikor 8 hónapon át tervezünk, elképzelünk, álmodozunk, utánajárunk, tanulunk, táv-megismerünk, és egyszer csak konkréttá válik az indulás időpontja… na, akkor aztán megremeg a térd és a szív. A hírtől, hogy mozdulhatunk és tényleg, először összeölelkezve ugrándoztunk a szobaközepén, hogy “juhhúúúú, indulunk”. Aztán a következő pillanatban lefagytunk. Hogy “ajajj, indulunk”. 🙂

“5. Indulásra kész(ülődés)” olvasásának folytatása

4. Nem hagyunk el senkit és semmit

Megosztva döntésünket, elképzeléseinket, irányunkat barátainkkal, közeli ismerőseinkkel, számos kérdéssel találtuk szembe magunkat. Az általános első reakció felénk a megértés volt és a jó kívánságok sora. No, és persze, a “szóljatokmikorjöhetünknyaralnihozzátok”. 🙂

“4. Nem hagyunk el senkit és semmit” olvasásának folytatása