63. Női téma

Mivel egyre többen szegezik nekem a kérdést, hogy miképp oldom itt meg a fodrász, kozmetikus, sport, stb. női nyalánkságokat, úgy döntöttem, ma tényfeltárok.

Kezdem is a lényeggel: pontosan, tökéletesen ugyanúgy, mint otthon.

Haj: magam vágom, festem jó pár éve. Van egy klassz, bevált technikám, amit alkalmazva többnyire jól megoldom a feladatot. Egyszer fordult elő csupán, hogy kissé elbaltáztam, na akkor sprinteltem is Mónihoz, régi fodrászomhoz, aki megértően mosolyogva normálisra igazította a fejem.

Most, hogy ‘off grid’-ben nyomjuk, tulajdonképpen semmi különbség nincs. A kezdeti nehézségeket leszámítva. Ugyanis, amikor hosszú hetekig nem volt meleg vizünk és áramunk, akkor azért megfordult a fejemben, hogy életemben először elkezdem követni a divatot, s az ötvenötödik évem összes ősz hajszálát felvállalom. Vagyis lenövesztem. Vagy kopaszra vágom Béla hajnyírójával. Ilyesmi gondolatok forogtak bennem zilált sörényemmel kapcsolatban akkoriban.

Végül az segített, hogy alig-alig láttam külső önvalóságomat. Tükör csupán egy aprócska volt, fény a fürdőben meg max. gyertya. Ez azért óriási könnyítés volt, belátom így utólag. Nyilván elmehettem volna akár fodrászhoz is, ajánlottak kedvesen nekem helyi menőséget, de miért tettem volna, ha az elmúlt évek rutinja mentén nyugalmam és elégedettségem volt a hajamat illetően. Inkább kivárásra játszottam, és bejött.

Lett áram, meleg víz, ujjongás, ráadásul a biztonság kedvéért hoztam néhány dobozzal az otthon jól bevált hajfestékből is, szóval rendeződni kezdhettem.

Igen ám, csak azzal nem számoltam, hogy ugye itt teljesen más a klíma. Sokkal, de tényleg sokkal erősebb napsütésnek van kitéve az ember. Meg én is. Aminek köszönhetően, úgy szívta ki az addig normális, mézszőke hajamat olyan hidrogénes szerűre, hogy észre se vettem. Egészen múlt hétig. Amikor egy reggel, belepillantva a tükörbe (nem tudom egyébként, hogy miért szadizom magam rendre ilyen hülyeségekkel, hogy ébredés után kettővel, még kávé előtt látni akarom magam… mire számítok vajon??), nagyjából Marilyn Monroe tekintett vissza rám. Na jó, nem úgy a komplett Marilyn, csupán a hajszíne. Becézgethetném a látottakat szépen csengő „platina szőkének”. Például. De nem becézgethetem. Mivel egyszerűen mezei, száradt, napszítta szalmának tűnt. Tűntem. A hajam által teljes terjedelmemben.

Nem irigylem Bélát azon a reggelen… „ajjajj, jujjujjj, csináljunk valamit, így nem maradhatok”… csipogtam körbe az ébredező bentet és kintet. Levegővétel nélkül ismételgetve a lényeget: „A hajam én vagyok, egy pár vagyunk, az én tragédiám így a te tragédiád is, oldjuk meg s.o.s, mindkettőnknek jobb lesz!”.

Jobb is lett, mert kitaláltam, hogy vegyünk egy árnyalattal sötétebb hajfestéket. Vettünk. És tadaaammmm… befestettem, remek, dobtam Marilynt egy életre. Hát, akkor én most boldog vagyok. Béla is megnyugodott. Ami fontos, ugye.

Azt azért nem értem, hogy ugyanaz a hajfesték márka, mégis itt kétszer akkora doboz, benne dupla annyi balzsam, például, meg plusz keverőflakon, vastagabb gumikesztyű… .miért? Itt nagyobbak a nők? Vagy jobban megérdemlik a minőséget, mennyiséget?? Nemértés bennem…

Hú, a hajról jó sokat beszéltem, ezért most az összes többi ilyesmit rövidre tömörítem: nem szokásom kozmetikushoz járni (oké, mondjuk Dóri barátnőm ‘kozmikus’, és nem mondhatom, hogy nem szokott kényeztetni ilyen-olyan finomságokkal sok évente, egyszer-egyszer), oly hőn szeretett ‘DM’ saját márkás arckrémemet itt ‘Rossmann’-osra cseréltem, körmöm natúr eredetében pompázik, a smink pedig kimerül nálam egy barna szemceruzányi és egy fekete szempillaspirálnyi eszköztárban.

Torna? Sport? A sétákon kívül ez, itt, legutóbbi példának:

A helyzet az, hogy csak csupán a rajzolása, kontúrozása egy ilyen méretű, aprólékos mintájú selyemnek gondoskodik az izmaim karbantartásáról. Támadóállásban behajolva, megmerevedve, pontos, precíz vonalazás akár reggeltől estig (itt ugyebár nincs radír-opció, ami felkerül az anyagra, az ott is marad) – örülök, ha másnap sikeresen lábra tudok állni. De említhetem a kerti tevékenységeket, kőrakást, kuttyokkal játékot, bicepsz, tricepsz, vádli, popó… jó, igaz, a tollasozás azért sportolásnak tekinthető, ha akarjuk. A lényeg, hogy köszönöm, remekül érzik magukat az izmaim. Is. 😀

Háááát, nem biztos, hogy a kérdezők ilyesmire számítottak a témával kapcsolatban. De hát ez van. Ez vagyok. „Off grid” vagy sem, otthon vagy itthon. Lássuk be, legalább nem járok túlzottan nagy költségekkel ezen a területen. Meg, persze, lövésem sincs arról, hogy a spanyol szépségipar miképpen működik. Így aztán beszámolni sem tudok róla. Szóval, nemtom. Elnézést kérek. 🙂

(Folyt. köv.)