69. Mögöttesek

Esőnap van, behúzódtunk, punnyadás, olvasgatás, csendes semmittevés. Na, az ilyen nap engem mindig befelé terel, magamba, mélybe. Így teszem a semmit. Bőszen molyolva, nézelődve. Bennem. Ez van. Ez vagyok. 🙂 És, akkor most ebből a ‘bennem’-ből írok. Kifelé.

“69. Mögöttesek” olvasásának folytatása

68. Mert olajfa kell

A kertészkedés határozta meg a hetünket. Virághagymát ültettünk, a téli, reggeli fagyokban megviselődött növényeket rendbe tettük. A melegnek köszönhetően az otthonról kapott magból növekedő paradicsom palánták is a szabadban erősödhetnek, élvezkedhetnek. Legalábbis napközben. Éjjel azért még behozzuk őket.

“68. Mert olajfa kell” olvasásának folytatása

66. Piramis és körök

Jólesően kidolgoztuk magunkat az elmúlt hét során, messzire jutottunk. Naaagy, boldogító történések mögöttünk. Illetve, a boldogság az nem mögöttünk, dehogy, hanem éppenséggel maradt, itt lébecol egyre velünk, bennünk.

“66. Piramis és körök” olvasásának folytatása

65. A tengerhez és tovább

Nagy nap a mai számomra. Nem csupán belementem a borzongatóan hideg vízbe, de úsztam is picit, ráadásul mindezt fél órán belül kétszer megismételve. Röpdösős, csobbanós, lubickolós boldogság. Tenger… szerelem.

“65. A tengerhez és tovább” olvasásának folytatása