75. Vadvirágos tavaszunk

Szavakkal elmondhatatlan, amit a tavaszi természet napról napra elénk tár, megmutat, odaadva magát teljes pompájában a benne élőknek. Csak ámulunk és bámulunk, csordultig telve a lelkünk színekkel, formákkal, illatokkal.

“75. Vadvirágos tavaszunk” olvasásának folytatása

74. A mi édesdrága deszhumink

Meséltem már, hogy a helyiek életük nagy részét a szabadban töltik. Ha megtehetik. Akinek háza, kertje van, annak természetes, hogy csupán szélsőséges időjárási viszonyok esetén időzik bent, falak védelmében. A városi emberek pedig, amikor csak lehetőségük adódik, kirándulnak. Vagy épp kerékpároznak.

“74. A mi édesdrága deszhumink” olvasásának folytatása

73. Húsvétunk ajándéka

Vallom: alap, hogy ami elsőre ‘rossznak’, hibázásnak tűnik, az a nagy egészet tekintve nem feltétlenül az. Sőt. Legtöbbször kimondottan felemelő, addig elképzelhetetlen, minket boldogító alakulásokat hozhat. Ezt alátámasztó, rendkívüli dolog történt velünk.

“73. Húsvétunk ajándéka” olvasásának folytatása

72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva

A választások óta folyamatosan kapjuk a megkereséseket mindketten, barátoktól, ismerősöktől. Jönnének. Tapasztalatok megosztását, tanácsot, információkat kérnek. Adjuk. Most itt is.

“72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva” olvasásának folytatása

71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett

Érdekes, de leginkább melós heteink voltak. Bár, március esős hónap, jelezték is helyi ismerőseink, hogy több napos felhőre, csapadékra számíthatunk, azért azt még ők sem sejtették, hogy idén mindez helyi viszonylatban is ismeretlen özönvíz formájában fog megérkezni.

“71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett” olvasásának folytatása