42. Kertészetben

Egyik kedvenc szórakozásunk a spontán kertészeti andalgás. Bármelyik kanyarban rábukkanhatunk egy remek helyszínre, s ha épp kedvünk szottyan rá, besétálunk, bármiféle vásárlási szándék nélkül. Már kedvenceink is vannak. Kettő. Az egyik Moraira mellett, a másik Calpe előtt.

“42. Kertészetben” olvasásának folytatása

40. “Mit fogtok ott csinálni?”

Ezt a kérdést rendre nekünk szegezik ismerőseink. Nyilván, a kérdező ilyenkor arra próbál választ találni, hogy miből tervezünk megélni. Mi meg azon töprengünk, miért lehet az, hogy mielőtt Spanyolországba költöztünk, ez a téma nagyjából senkit nem érdekelt a legszűkebb körünkön kívül. Nem kaptunk ilyen típusú érdeklődéseket.

“40. “Mit fogtok ott csinálni?”” olvasásának folytatása

39. Párhuzamos síkok… képekben

Tegnap és ma is az eső vetett véget kinti tevékenységeinknek. Mivel nem a terveink határozzák meg a folyamatok alakulását, hanem az időjárás, bölcsebb, ha idomulunk hozzá. Ezért két, párhuzamosan futó síkon mozgunk, váltogatva. Ha eláll, nyomás ki, ha pedig újra esni kezd, akkor bent alakulunk.

“39. Párhuzamos síkok… képekben” olvasásának folytatása

38. Ha szombat, akkor Jalon

JALON az a hozzánk közeli kisváros, ahol hetente többször is megfordulunk. Beszerző körútjaink egyik legkedveltebb célpontja. Kellhet élelmiszer, fúrófej, képkerethez fa vagy akármi bármi a háztartáshoz, itt tuti megtaláljuk. Rendkívül jól ellátott település, ami fejtegetésünk szerint annak köszönhető, hogy rengeteg angol és holland lakója van.

“38. Ha szombat, akkor Jalon” olvasásának folytatása

36. Vége a jóvilágnak

Béla pár napja építi a kerítést. A napelemeknél kezdte, kuttyok már ekkor sokkot kaptak, de bizakodtak, hogy csak a sziget köré emelkedik könnyed, ám stabil határvonal. Számukra. Elsősorban.

“36. Vége a jóvilágnak” olvasásának folytatása

35. Aksik, elemek, helyzetek

Épp a zéró gravitációs nyugszékben heverésztem, amikor Elza megiramodott, könnyedén reppent át a kerítésen, s landolt az idős, angol pár lábainál. Első gondolatom az volt, hogy jééé, már a ‘véletlen’ kigurulást sem játssza el, tétovázás nélkül köszönti közvetlen közelről az arra járót. Mutat némi kutty-fejlődést azonban az, hogy már ötből csupán egyszer akar nyakba ugrani.

“35. Aksik, elemek, helyzetek” olvasásának folytatása

33. Nyugszunk, létezünk

Holnap négy hete lesz, hogy birtokba vettük új otthonunkat. A kezdeti nehézségeket ügyesen legyűrtük, berendezkedtünk, és most picit csupán vagyunk. Élvezve mindazt, amit eddig itt megteremtettünk.

“33. Nyugszunk, létezünk” olvasásának folytatása

31. Milyen évszak ez itt?

Azt gondolhatnánk, hogy tavasz, ha például a mandulafa nem kopaszan állna a még zöldellő, termésekkel teli almás mellett. A hegyeket borító mediterrán fenyők friss hajtásai is megtévesztőek, hacsak nem lóg be árulkodóan egy olajfaág a képbe.

“31. Milyen évszak ez itt?” olvasásának folytatása

30. Hulladéktalanság

Holnap helyükre kerülnek a napelemek, ezáltal tulajdonképpen a ház komfortja rendben is lesz. Tegnap megvettük a hűtőt, mosógépet. Fura, hogy mennyire elvoltunk mindezek nélkül is. Romlandót egy napra vásároltunk, és megtanultam kis adagokat főzni.

“30. Hulladéktalanság” olvasásának folytatása

29. Kint, kint, kint és bent

Reggelente, kávéval kezünkben már spurizunk is kifelé. Körbesétáljuk a birtokot, aztán a kedvenc padunkon ücsörgünk. Csupán vagyunk. Szavak nélkül. Így ébredezve, együtt a kuttyokkal és a természettel.

“29. Kint, kint, kint és bent” olvasásának folytatása

28. A rendeződés hetei

Tegnap, ahogy ígérte, érkezett Jézus, hófehér szettjében, seperc alatt hárította a dugulást. Mindezt potom 750 euro-ért. Igen. Kábé egy órás munkáért. Kissé sokkot kaptam az összeget hallva, de hát ennyibe kerül itt a szabad átfolyás.

“28. A rendeződés hetei” olvasásának folytatása

27. Váratlan ajándék

Eléggé vártuk a tegnap reggelt. Még aludni is alig bírtunk az izgatottságtól. Azt az ígéretet kaptuk, hogy 9:30-ra érkeznek beépíteni az új kályhánkat. De nem jöttek… 10:30-kor, 11:30-kor sem. Már azt gondoltuk, megfeledkeztek rólunk, kertet rendezgettünk kissé elszontyolodva, de azért legbelül bizakodóan.

“27. Váratlan ajándék” olvasásának folytatása

26. ¡Hola, Internet!

Tegnapra ígérték, és még az egész napos, ömlő eső sem akadályozhatta meg a holland ‘Konnect‘ cég alkalmazottját abban, hogy beszerelje hozzánk a szatellit rendszert.

“26. ¡Hola, Internet!” olvasásának folytatása

25. Kutyajó létezés

A napot a városházán kezdtük. Ugyanis ma hivatalosan is Castell de Castells-i lakosok lettünk. Csoda település, azt mondják, egészen más dimenzió, még a szintén különleges Marina Alta térségen belül is. Érdekes számunkra, hogy Remeteszőlős is ilyen lakóhelyünk volt.

“25. Kutyajó létezés” olvasásának folytatása

24. Ha vasárnap, akkor sport

Na, persze, nem nekünk. Mi már hétköznap kisportoljuk magunkat a mindenféle, izmot építő, testet edző tevékenység közepette. Mint például kőkerítés bontás-rakás, bútor cipelés-összeszerelés, özönvíz nyomainak megszüntetése, és egyebek.

“24. Ha vasárnap, akkor sport” olvasásának folytatása

23. A természet másik arca

Mozgalmas napok állnak mögöttünk. Izgalmas és meglehetősen fárasztó. Nem elég, hogy a napelem felszereléséig áram nélkül maradtunk bizonytalan időre, de még azt is megtapasztaltuk, milyen itt az, amikor tényleg esik.

“23. A természet másik arca” olvasásának folytatása

22. A hatalmas fekete lyuk

Az idő itt fura képződmény – említettem korábban, de most picit jobban kivesézem a témát, hiszen újra és újra meglep spanyol mivolta. Ráadásul, ahogy haladunk benne, kaotikusságának egyre mélyebb bugyraiba enged belátást. Eddig azt gondoltam (tanultam, tapasztaltam), hogy olyan – a földön élő összes ember számára egyértelmű – mértékegység, ami lehetővé teszi a tájékozódást, egyfajta szilárd alapot nyújtva az életben való közlekedéshez. Hát, úgy tűnik, tévedtem.

“22. A hatalmas fekete lyuk” olvasásának folytatása

21. Ügyintézések

Mivel nincs a háznál se térerőnk, se internetünk, ezért még egy apró, megoldandó probléma is képes gigantikus feladattá nőni. Lassan megkaphatnánk a ‘Hónap Logisztikai Mesterei’ címet. Szerintem.

“21. Ügyintézések” olvasásának folytatása

19. Gáz helyzet, segítve

Felborult az időérzékelésünk. Olyan, mintha ezer éve itt lennénk már, pedig csupán három napja. Sorra meglelik helyüket a tárgyak, tisztul, rendeződik, otthonosodik a házunk. Egyre komfortosabbá válik, miközben az általunk megszokottól azért roppant távol áll. Persze, nem is a megszokott az, amit itt megvalósulni reméltünk, remélünk. Nem azért jöttünk. Hanem megtapasztalni, hogy milyen az egészen más. Na, és ez tényleg valami tökéletesen teljesen más. Annak átvitt és szoros értemében is. Tökéletes. Teljes. Más.

“19. Gáz helyzet, segítve” olvasásának folytatása

18. Az első reggel

Annak ellenére, hogy aggódtunk(tam), hogy mi lesz majd, hogy fogják bírni a kuttyok a rengeteg órás utazást, gyakorlatilag teljesen simán haladtunk, érkeztünk. Ahogy terveztük – kicsivel többször és hosszabban megállva, mint legutóbb –, 26 óra kellett ahhoz, hogy jelen lehessünk a megbeszélt időpontban a közjegyzőnél, szerződés aláírásra. Miután túl voltunk a hivatalos procedúrán, betértünk az első ‘Masymas’-ba, megvásároltuk a szükséges tisztítószereket, vizet és vacsira valót, majd birtokba vettük a házat.

“18. Az első reggel” olvasásának folytatása

17. Viszlát, Remeteszőlős!

Hajnali fél öt van, Béla még alszik. Jól teszi, pihen, örülök. Hosszú út áll előttünk ma, és ismerem, most sem fogja hagyni, hogy besegítsek a vezetésbe. Nem azért, mert hősködni akar, vagy mert nem bízik bennem – tisztában van azzal, hogy remekül elboldogulok én is az úton levéssel. Ám, ő is ismer engem. Tudja, hogy az autóban akkor érzem leginkább biztonságban magam, ha ő ül a volánnál.

“17. Viszlát, Remeteszőlős!” olvasásának folytatása

16. Néhány nap és indulunk

Pár hete írtam már hasonlót, és útra is keltünk akkor. Megnézni és lefoglalózni a kiválasztott házat, ismerkedni a környékkel, lehetőségekkel, emberekkel, bepakolni a házba az első körben kivitt holminkat. Két hétre mentünk akkor, kettesben. Izgi nyaralás féleség volt, csak épp nem pihenés fókuszú. Most viszont végleg elhagyjuk Remeteszőlőst, átadva eddigi csodás lakóhelyünket új tulajdonosainak. Mi pedig megindulunk a kuttyokkal a valami egészen más irányába.

“16. Néhány nap és indulunk” olvasásának folytatása

15. Időutazások

Annak, hogy szinte teljesen kiürült már a ház, a kuttyok örülnek a legjobban. Tuti azt hiszik, nekik és értük pakoltuk ki a sok felesleges bútort a nappaliból, hogy bőségesen legyen helyük idebent rohangálni, labdázni vagy csupán simán padlón fetrengeni. Tekintetük egyértelműsíti felénk irányzott gondolataikat: „Végre rájöttetek, mi is a lényeg egy szoba kialakításánál. Nem a bútor, a tér a fontos.” – hát, igen, itt is, ebben is.

“15. Időutazások” olvasásának folytatása

14. Türelem-kór-kép(telenség)

Ma, pakolgatás közben a semmiből rám tört, és teljesen maga alá gyűrt a selyemfestés hiánya. Olyan érzés, mintha már ezer éve nem feszítettem volna ki a hófehér, nemes anyagot, nem ragadtam volna ecsetet, nem matattam, kutakodtam volna izgatottan a festékes üvegek között. És miért érzek így? Hát, mert már ezer éve nem…

“14. Türelem-kór-kép(telenség)” olvasásának folytatása

12. Két világ között

Nem tudjuk meddig leszünk még itt, Remeteszőlősön, nem rajtunk múlik, bankra (hitelfolyósításra) várunk az új tulajdonosokkal együtt. Addig sem ülünk tétlenül, hiszen amint megérkezett a pénz, át kell majd adnunk a házat, kiürítve, takarítva, és azért van még mit kifelé mozdítani innen ahhoz, hogy birtokba vehessék.

“12. Két világ között” olvasásának folytatása

11. Macséta? Minek?!

Múlt héten írtam, miután alaposan szemrevételeztük a házat és környékét: „Szerintem minimum macséta kell ide, Béla szerint dehogy, egyáltalán nem durva a helyzet, „kihuzigálom seperc alatt kézzel”.” (8. bejegyzés)

“11. Macséta? Minek?!” olvasásának folytatása

10. Fel a házhoz és vissza

Miután pénteken megkaptuk a kulcsot, bepakoltuk a motyónkat, méricskéltünk, felfedeztünk, ábrándoztunk, tervezgettünk a kis házunkban és a ‘birtokon’. Lesz melónk bőven. Látjuk. És ez is dejóóó… eléggé örülünk. 🙂

“10. Fel a házhoz és vissza” olvasásának folytatása

9. Azok a “véletlenek”…

Tegnap volt a nagy nap: aláírtuk a szerződést. Holnap talán kulcsot is kapunk, birtokba vehetjük a „finca”-t, és hogy mi mindenestül, az majd kiderül. Ott, benne. Hát, itt tartunk most. Óriási boldogság számunkra, ám teljességében azért még felfoghatatlan mindez.

“9. Azok a “véletlenek”…” olvasásának folytatása

8. Ez azért félelmetes

Holnap délelőtt találkozónk van Jalon-ban. Megyünk az ingatlanossal a jegyzőhöz, hogy lefoglaljuk a kiválasztott házat. És egy pöttyet megijedtem. (Én… Béla nem. Legalábbis azt mondja. Elhiszem.)

“8. Ez azért félelmetes” olvasásának folytatása

7. “Noproblem”

Van abban valami különleges, hogy nem nyaralni jöttünk két hétre, hanem házat találni, otthont teremteni – szó szerint belezuttyantunk a helyi ÉLETbe. Mint gyerekkoromban a fémcsúszda tetejéről a homokozóba, kábé olyan sebességgel.

“7. “Noproblem”” olvasásának folytatása

5. Indulásra kész(ülődés)

Amikor 8 hónapon át tervezünk, elképzelünk, álmodozunk, utánajárunk, tanulunk, táv-megismerünk, és egyszer csak konkréttá válik az indulás időpontja… na, akkor aztán megremeg a térd és a szív. A hírtől, hogy mozdulhatunk és tényleg, először összeölelkezve ugrándoztunk a szobaközepén, hogy “juhhúúúú, indulunk”. Aztán a következő pillanatban lefagytunk. Hogy “ajajj, indulunk”. 🙂

“5. Indulásra kész(ülődés)” olvasásának folytatása

4. Nem hagyunk el senkit és semmit

Megosztva döntésünket, elképzeléseinket, irányunkat barátainkkal, közeli ismerőseinkkel, számos kérdéssel találtuk szembe magunkat. Az általános első reakció felénk a megértés volt és a jó kívánságok sora. No, és persze, a “szóljatokmikorjöhetünknyaralnihozzátok”. 🙂

“4. Nem hagyunk el senkit és semmit” olvasásának folytatása

3. Két felnőtt + egy kutya = 4

Januárban olyan szépen kitaláltuk, hogy ez milyen jó lesz, mi és Sherlock kutty, kalandra fel, kocsiba be, utazás, érkezés, apartman bérlés, ahonnan házvadászatra indulhatunk majd így, édeshármasban.

“3. Két felnőtt + egy kutya = 4” olvasásának folytatása

2. Elmondtuk a gyerekeknek

Érett korban találtunk egymásra férjemmel, túl válásokon, kapcsolatokon, nekem három fiam, neki két lánya… vagyis összesen öt gyerekünk van. És négy unoka, bár már nem sokáig, hamarosan érkezik az ötödik.

“2. Elmondtuk a gyerekeknek” olvasásának folytatása

1. A döntés

Budapest mellett, erdőszéli, varázslatos településen, Remeteszőlősön élünk hetedik éve. Minden reggel hálát mormolunk a lehetőségért, hogy annak idején itt találtunk otthonra, és hogy azóta ilyen környezetben tölthetjük pillanatainkat. Azonban az első naptól kezdve tudtuk, hogy egyszer el fogunk köszönni a háztól, domboktól, erdőtől, ezektől a varázslatos napkeltéktől – mindattól, amit ez a hely ajándékként adott nekünk. Tudtuk, hogy egyszer eljön az ideje átadni ezt a csodát valaki másnak.

“1. A döntés” olvasásának folytatása