75. Vadvirágos tavaszunk

Szavakkal elmondhatatlan, amit a tavaszi természet napról napra elénk tár, megmutat, odaadva magát teljes pompájában a benne élőknek. Csak ámulunk és bámulunk, csordultig telve a lelkünk színekkel, formákkal, illatokkal.

“75. Vadvirágos tavaszunk” olvasásának folytatása

74. A mi édesdrága deszhumink

Meséltem már, hogy a helyiek életük nagy részét a szabadban töltik. Ha megtehetik. Akinek háza, kertje van, annak természetes, hogy csupán szélsőséges időjárási viszonyok esetén időzik bent, falak védelmében. A városi emberek pedig, amikor csak lehetőségük adódik, kirándulnak. Vagy épp kerékpároznak.

“74. A mi édesdrága deszhumink” olvasásának folytatása

73. Húsvétunk ajándéka

Vallom: alap, hogy ami elsőre ‘rossznak’, hibázásnak tűnik, az a nagy egészet tekintve nem feltétlenül az. Sőt. Legtöbbször kimondottan felemelő, addig elképzelhetetlen, minket boldogító alakulásokat hozhat. Ezt alátámasztó, rendkívüli dolog történt velünk.

“73. Húsvétunk ajándéka” olvasásának folytatása

72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva

A választások óta folyamatosan kapjuk a megkereséseket mindketten, barátoktól, ismerősöktől. Jönnének. Tapasztalatok megosztását, tanácsot, információkat kérnek. Adjuk. Most itt is.

“72. Kiköltözős kérdésekre válaszolva” olvasásának folytatása

71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett

Érdekes, de leginkább melós heteink voltak. Bár, március esős hónap, jelezték is helyi ismerőseink, hogy több napos felhőre, csapadékra számíthatunk, azért azt még ők sem sejtették, hogy idén mindez helyi viszonylatban is ismeretlen özönvíz formájában fog megérkezni.

“71. „…a víz az úr!”, és Elza lelépett” olvasásának folytatása

69. Mögöttesek

Esőnap van, behúzódtunk, punnyadás, olvasgatás, csendes semmittevés. Na, az ilyen nap engem mindig befelé terel, magamba, mélybe. Így teszem a semmit. Bőszen molyolva, nézelődve. Bennem. Ez van. Ez vagyok. 🙂 És, akkor most ebből a ‘bennem’-ből írok. Kifelé.

“69. Mögöttesek” olvasásának folytatása

68. Mert olajfa kell

A kertészkedés határozta meg a hetünket. Virághagymát ültettünk, a téli, reggeli fagyokban megviselődött növényeket rendbe tettük. A melegnek köszönhetően az otthonról kapott magból növekedő paradicsom palánták is a szabadban erősödhetnek, élvezkedhetnek. Legalábbis napközben. Éjjel azért még behozzuk őket.

“68. Mert olajfa kell” olvasásának folytatása

66. Piramis és körök

Jólesően kidolgoztuk magunkat az elmúlt hét során, messzire jutottunk. Naaagy, boldogító történések mögöttünk. Illetve, a boldogság az nem mögöttünk, dehogy, hanem éppenséggel maradt, itt lébecol egyre velünk, bennünk.

“66. Piramis és körök” olvasásának folytatása

65. A tengerhez és tovább

Nagy nap a mai számomra. Nem csupán belementem a borzongatóan hideg vízbe, de úsztam is picit, ráadásul mindezt fél órán belül kétszer megismételve. Röpdösős, csobbanós, lubickolós boldogság. Tenger… szerelem.

“65. A tengerhez és tovább” olvasásának folytatása

64. Fejezet lezárás

Az első bejegyzést a blogon tavaly, augusztus 8-án tettem közzé. Leírom többek között benne, hogy január elején jutottunk döntésre, ekkor indult mindaz, amit az elmúlt hónapok során megosztottam. Kemény volt, de messzire jutottunk (szó szerint is) ebben a bő egy évben.

“64. Fejezet lezárás” olvasásának folytatása

60. A csomag és a komód

Egy korábbi bejegyzésben beszéltem a szemét elszállításának helyi, praktikus megoldásáról. Na, ugyanez a helyzet a postával is. Mivel a környező települések általában hegyre épültek, körkörösen kialakított, keskeny utcákkal, sokszor megközelíthetetlenek a házak nagyobb járművekkel. Ezért találták ki a szemétlerakó szigeteket, és roppant leleményes megoldás született a postaládák kihelyezésére is, megoldva a levelek könnyű kézbesítését ily módon:

“60. A csomag és a komód” olvasásának folytatása

59. Együtt, teljesen

Picit személyesebb, belsőt érintő tapasztalásainkról írok ma. Holnapután három hónapja lesz, hogy itt és így élünk. Nehezen hozott döntésünk nyomán elindultunk, és belekezdtünk egy számunkra teljes mértékben új életformába. Ketten. Két kuttyal. Most azonban erről a ‘ketten’-ről, vagyis az együttlétünkről mesélek. Arról, miképpen is hat a választott környezetünk egységünkre, párkapcsolatunkra.

“59. Együtt, teljesen” olvasásának folytatása

58. GUADALEST

Meséltem már: különleges adottságú környezetet választottunk Spanyolországban otthonunknak. Természetvédelmi terület, tele kirándulóhelyekkel. Ígértem akkor, hogy amint berendezkedünk, sorban meg fogom mutatni mélységeit, csodáit. Kezdem hát, Guadalest völgyével és településével.

“58. GUADALEST” olvasásának folytatása

57. Kuttyokkal

Az, hogy velünk tartottak a kuttyok – Sherlock és Elza – új életünkbe, még különlegesebbé teszi számunkra a létezést. Írtam már róla régebben: mivel a természet részeiként éljük pillanatainkat, leginkább kint, a szabadban, így nyilvánvalóan a velük való kapcsolódásunk is szorosabbá vált.

“57. Kuttyokkal” olvasásának folytatása

56. Január első, nyári napjai

Extrém meleggel indult a 2022-es év, ami itt is rendkívülinek számít. Reggel hűvös van, de amint felkel a nap, máris nyári hőmérsékletben időzhetünk a szabadban. Árnyékban 20-22 fok van, napon harmincakárhány. Klassz.

“56. Január első, nyári napjai” olvasásának folytatása

53. Benidorm és jin és jang

Benidorm nagy város, tőlünk kábé ötven percre, a tengerparton fekszik. Bár, ez így nem pontos. Inkább mondanám (és mondom is), hogy áll. Számtalan lábon. Sőt. Simán lábakból áll.

“53. Benidorm és jin és jang” olvasásának folytatása

52. Hétköznapokra is boldog ünnepet, mindannyiunknak!

Az első karácsonyunk új otthonunkban igazán különlegesre sikerült. Először Marci érkezett a gyerekek közül, majd követték őt Ádámék. Megtöltötték az ünnepet vidámsággal, játékkal, beszélgetésekkel, élettel.

“52. Hétköznapokra is boldog ünnepet, mindannyiunknak!” olvasásának folytatása

49. Utazás

Otthon voltam pár napot. Először, amióta kiköltöztünk. Érdekes állapot… innen hazautaztam, onnan hazautaztam… mintha kitágult volna az otthonlét fizikai valósága. Vagy duplikálódott. Itthon, otthon, otthon, itthon. Attól függően, honnan nézem épp. De egészen pontosan inkább talán egyértelműsödött bennem az ‘édes otthon’ fogalma: bárhol is, de azokkal lenni, akikkel szeretetben, könnyűségben, EGYszerűségben létezhetek.

“49. Utazás” olvasásának folytatása

47. Fagy és meleg és építettünk

Tegnap különleges napunk volt: második hófordulónk az új otthonunkban. Ennek örömére egész nap rohangáltunk, mint a mérgezett egér, rengeteg volt a megoldandó feladatunk. Oldottuk. Ünnepi hangulatunkban.

“47. Fagy és meleg és építettünk” olvasásának folytatása

45. Beszerző körúton

Mivel szinte mindenünket elajándékoztuk indulás előtt, és így nagyjából semmit nem hoztunk magunkkal otthonról, ezért elég sok időt és energiát vagyunk kénytelenek ezek pótlására, beszerzésére fordítani. Tesszük ezt megfontoltan, körültekintően, figyelmesen ráérezve, hogy itt, az új életünkben mire is van valójában szükségünk, elkerülve és megelőzve a felesleges tárgyhalmozást, költekezést, meglelve azokat a helyeket, ahol esetleg épp akció van, vagy csupán simán olcsóbb mindaz, ami szükséges az életünkhöz.

“45. Beszerző körúton” olvasásának folytatása

44. Buddha, Dorothy és Malacka

Lassan megszokhatnánk, hogy a természet itt semmit nem vesz félvállról. Nincs olyan, hogy ímmel-ámmal. Vagy félig-meddig. Buddha azt tanította, teljességgel jó benne lenni a létezésben: „Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom…”. Nnna. Hát pont így élik meg ilyen-olyan pillanataikat az időjárási jelenségek, és így érnek minket a meglepetések is általuk.

“44. Buddha, Dorothy és Malacka” olvasásának folytatása

42. Kertészetben

Egyik kedvenc szórakozásunk a spontán kertészeti andalgás. Bármelyik kanyarban rábukkanhatunk egy remek helyszínre, s ha épp kedvünk szottyan rá, besétálunk, bármiféle vásárlási szándék nélkül. Már kedvenceink is vannak. Kettő. Az egyik Moraira mellett, a másik Calpe előtt.

“42. Kertészetben” olvasásának folytatása

40. “Mit fogtok ott csinálni?”

Ezt a kérdést rendre nekünk szegezik ismerőseink. Nyilván, a kérdező ilyenkor arra próbál választ találni, hogy miből tervezünk megélni. Mi meg azon töprengünk, miért lehet az, hogy mielőtt Spanyolországba költöztünk, ez a téma nagyjából senkit nem érdekelt a legszűkebb körünkön kívül. Nem kaptunk ilyen típusú érdeklődéseket.

“40. “Mit fogtok ott csinálni?”” olvasásának folytatása

39. Párhuzamos síkok… képekben

Tegnap és ma is az eső vetett véget kinti tevékenységeinknek. Mivel nem a terveink határozzák meg a folyamatok alakulását, hanem az időjárás, bölcsebb, ha idomulunk hozzá. Ezért két, párhuzamosan futó síkon mozgunk, váltogatva. Ha eláll, nyomás ki, ha pedig újra esni kezd, akkor bent alakulunk.

“39. Párhuzamos síkok… képekben” olvasásának folytatása

38. Ha szombat, akkor Jalon

JALON az a hozzánk közeli kisváros, ahol hetente többször is megfordulunk. Beszerző körútjaink egyik legkedveltebb célpontja. Kellhet élelmiszer, fúrófej, képkerethez fa vagy akármi bármi a háztartáshoz, itt tuti megtaláljuk. Rendkívül jól ellátott település, ami fejtegetésünk szerint annak köszönhető, hogy rengeteg angol és holland lakója van.

“38. Ha szombat, akkor Jalon” olvasásának folytatása

36. Vége a jóvilágnak

Béla pár napja építi a kerítést. A napelemeknél kezdte, kuttyok már ekkor sokkot kaptak, de bizakodtak, hogy csak a sziget köré emelkedik könnyed, ám stabil határvonal. Számukra. Elsősorban.

“36. Vége a jóvilágnak” olvasásának folytatása

35. Aksik, elemek, helyzetek

Épp a zéró gravitációs nyugszékben heverésztem, amikor Elza megiramodott, könnyedén reppent át a kerítésen, s landolt az idős, angol pár lábainál. Első gondolatom az volt, hogy jééé, már a ‘véletlen’ kigurulást sem játssza el, tétovázás nélkül köszönti közvetlen közelről az arra járót. Mutat némi kutty-fejlődést azonban az, hogy már ötből csupán egyszer akar nyakba ugrani.

“35. Aksik, elemek, helyzetek” olvasásának folytatása

33. Nyugszunk, létezünk

Holnap négy hete lesz, hogy birtokba vettük új otthonunkat. A kezdeti nehézségeket ügyesen legyűrtük, berendezkedtünk, és most picit csupán vagyunk. Élvezve mindazt, amit eddig itt megteremtettünk.

“33. Nyugszunk, létezünk” olvasásának folytatása

31. Milyen évszak ez itt?

Azt gondolhatnánk, hogy tavasz, ha például a mandulafa nem kopaszan állna a még zöldellő, termésekkel teli almás mellett. A hegyeket borító mediterrán fenyők friss hajtásai is megtévesztőek, hacsak nem lóg be árulkodóan egy olajfaág a képbe.

“31. Milyen évszak ez itt?” olvasásának folytatása

30. Hulladéktalanság

Holnap helyükre kerülnek a napelemek, ezáltal tulajdonképpen a ház komfortja rendben is lesz. Tegnap megvettük a hűtőt, mosógépet. Fura, hogy mennyire elvoltunk mindezek nélkül is. Romlandót egy napra vásároltunk, és megtanultam kis adagokat főzni.

“30. Hulladéktalanság” olvasásának folytatása

29. Kint, kint, kint és bent

Reggelente, kávéval kezünkben már spurizunk is kifelé. Körbesétáljuk a birtokot, aztán a kedvenc padunkon ücsörgünk. Csupán vagyunk. Szavak nélkül. Így ébredezve, együtt a kuttyokkal és a természettel.

“29. Kint, kint, kint és bent” olvasásának folytatása