23. A természet másik arca
Mozgalmas napok állnak mögöttünk. Izgalmas és meglehetősen fárasztó. Nem elég, hogy a napelem felszereléséig áram nélkül maradtunk bizonytalan időre, de még azt is megtapasztaltuk, milyen itt az, amikor tényleg esik.
22. A hatalmas fekete lyuk
Az idő itt fura képződmény – említettem korábban, de most picit jobban kivesézem a témát, hiszen újra és újra meglep spanyol mivolta. Ráadásul, ahogy haladunk benne, kaotikusságának egyre mélyebb bugyraiba enged belátást. Eddig azt gondoltam (tanultam, tapasztaltam), hogy olyan – a földön élő összes ember számára egyértelmű – mértékegység, ami lehetővé teszi a tájékozódást, egyfajta … Bővebben: 22. A hatalmas fekete lyuk
21. Ügyintézések
Mivel nincs a háznál se térerőnk, se internetünk, ezért még egy apró, megoldandó probléma is képes gigantikus feladattá nőni. Lassan megkaphatnánk a ‘Hónap Logisztikai Mesterei’ címet. Szerintem.
20. Hangulatok
Szeretünk a jelenben létezni. Lehet ez kerti munka, játék a kuttyokkal, vásárlás vagy épp bútor összeszerelés. Ilyen és olyan pillanatok. Élet. Miénk.
19. Gáz helyzet, segítve
Felborult az időérzékelésünk. Olyan, mintha ezer éve itt lennénk már, pedig csupán három napja. Sorra meglelik helyüket a tárgyak, tisztul, rendeződik, otthonosodik a házunk. Egyre komfortosabbá válik, miközben az általunk megszokottól azért roppant távol áll. Persze, nem is a megszokott az, amit itt megvalósulni reméltünk, remélünk. Nem azért jöttünk. Hanem megtapasztalni, hogy milyen az egészen … Bővebben: 19. Gáz helyzet, segítve
18. Az első reggel
Annak ellenére, hogy aggódtunk(tam), hogy mi lesz majd, hogy fogják bírni a kuttyok a rengeteg órás utazást, gyakorlatilag teljesen simán haladtunk, érkeztünk. Ahogy terveztük – kicsivel többször és hosszabban megállva, mint legutóbb –, 26 óra kellett ahhoz, hogy jelen lehessünk a megbeszélt időpontban a közjegyzőnél, szerződés aláírásra. Miután túl voltunk a hivatalos procedúrán, betértünk az … Bővebben: 18. Az első reggel
17. Viszlát, Remeteszőlős!
Hajnali fél öt van, Béla még alszik. Jól teszi, pihen, örülök. Hosszú út áll előttünk ma, és ismerem, most sem fogja hagyni, hogy besegítsek a vezetésbe. Nem azért, mert hősködni akar, vagy mert nem bízik bennem – tisztában van azzal, hogy remekül elboldogulok én is az úton levéssel. Ám, ő is ismer engem. Tudja, hogy … Bővebben: 17. Viszlát, Remeteszőlős!
16. Néhány nap és indulunk
Pár hete írtam már hasonlót, és útra is keltünk akkor. Megnézni és lefoglalózni a kiválasztott házat, ismerkedni a környékkel, lehetőségekkel, emberekkel, bepakolni a házba az első körben kivitt holminkat. Két hétre mentünk akkor, kettesben. Izgi nyaralás féleség volt, csak épp nem pihenés fókuszú. Most viszont végleg elhagyjuk Remeteszőlőst, átadva eddigi csodás lakóhelyünket új tulajdonosainak. Mi … Bővebben: 16. Néhány nap és indulunk
15. Időutazások
Annak, hogy szinte teljesen kiürült már a ház, a kuttyok örülnek a legjobban. Tuti azt hiszik, nekik és értük pakoltuk ki a sok felesleges bútort a nappaliból, hogy bőségesen legyen helyük idebent rohangálni, labdázni vagy csupán simán padlón fetrengeni. Tekintetük egyértelműsíti felénk irányzott gondolataikat: „Végre rájöttetek, mi is a lényeg egy szoba kialakításánál. Nem a … Bővebben: 15. Időutazások
14. Türelem-kór-kép(telenség)
Ma, pakolgatás közben a semmiből rám tört, és teljesen maga alá gyűrt a selyemfestés hiánya. Olyan érzés, mintha már ezer éve nem feszítettem volna ki a hófehér, nemes anyagot, nem ragadtam volna ecsetet, nem matattam, kutakodtam volna izgatottan a festékes üvegek között. És miért érzek így? Hát, mert már ezer éve nem…
Betöltés…
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
